Új Jelszó Kérése
Elérhetőségünk

1046 Budapest, Kiss Ernő u 3, tel: +36-309774108, +06-1-225-05-28
ROCKFORTH KFT

Ashdown Amp, AURORA USA Strings, Warwick & Framus, Morley, Darkglass nagykereskedés
Szűrés
Specifikáció
TOP Termékek
Termékajánló
Kapcsolódj hozzánk!

Kapcsolódj hozzánk!


         
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesülj legfrissebb ajánlatainkról!
Naptár
2016. December
H
K
Sze
Cs
P
Szo
V
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
Házhozszállítás

20.000 Ft felett ingyenes!

Néha kell  kép is a hang mellé.

Fotózásban partnerünk a

Kodak Média webáruház

 

Hírek

2014.10.20
Larry Coryell minden idők egyik legjobb gitárosa, a jazz-rock fúzió úttörője a Framusnál!

Egyáltalán nem túlzó a cím megállapítása, valóban korunk egyik legjelentősebb gitárosa csatlakozott a Framus táborba!

 

Larry az, akinek a játékát rendkívül nagyra értékeli az összes gitár-idol, köztük Jimi Hendrix (játszottak is együtt), Frank Zappa, John McLaughlin, Eric Clapton, Alvin Lee, Keith Richards és B.B. King.

Az ő tanítványának tartja magát John Scofield, Eddie Van Halen, Pat Metheny, Al diMeola, stb. 1969-es triójáról - Jack Bruce (Cream), Mitch Mitchell (Jimi Hendrix Experience)

Büszkén számolunk be arról Nektek, hogy eme nagyszerű ikon immár hivatalosan is a Framus felhasználók sorát erősíti!

 

 

Biográfia:

1943. április 2-án született a texasi Galvestonban. Washington államban nőtt fel. 1958-ban dolgozott először gitárosként, amikor a billentyűs Michael Mandellel egy rock and roll bandát alapítottak. 1965-ben visszaköltözött New Yorkba és csatlakozott Chico Hamilton együtteséhez, ahol a legendás gitárossal, Szabó Gáborral dolgoztak, majd csak Coryell maradt az együttesnél. 1966-ban az amerikai indián tenorossal, Jim Pepperrel megalapította Free Spirits együttesét. 1967-68-ban Gary Burtonnel turnézott, majd Herbie Mann Memphis Underground című lemezén játszott. Coryellt lelkesítette, amit Jimi Hendrix és Eric Clapton a Creammel felderítettek, és közreműködése a Michael Mantler vezette Jazz Composers Orchestra projektben 1968-ban a legjobbja elektromos gitáron.

 

Coryell saját korai lemezein erőteljes támogatást kapott Elvin Jonestől és Jimmy Garrisontól (Lady Coryell), valamint John McLaughlin-tól és Billy Cobhamtól (Spaces). Az 1971-es Montreux-ben élőben felvett Fairylandon a soul veterán Chuck Raineyvel (basszus) és Bernard “Pretty" Purdie-val (dob), erős triót formáltak, amely nagyszerű szólóival ragad meg. Az ugyanabban az évben az Electric Lady Studiosban felvett Barefoot Boy emlékezetes a párját ritkító dobos, Roy Hagnes játékáért és az elektromos visszacsatolás és torzítás párhuzamos alkalmazásáért. Coryell Mandellel megalapította az Eleventh House-t, hogy virtuozitásának bizalomgerjesztő kirakatába kísérleti zenét vigyen bele. A zenekar hamarosan feloszlott, és Coryell egy ideig felhagyott az elektromossággal. Más gitárosokkal közösen kezdett játszani, így Philip Catherine, John McLaughlin, Paco De Lucia és John Scofield társaságában dolgozott.

 

1977-ben játszott Charles Mingus Three Or Four Shades Of Blue című lemezén, és Sztravinszkij-hangszereléseket készített a Nippon Phonogram részére. A nyolcvanas évek közepén Coryell Bunny Brunel (basszus) és Alphonse Mouzon (dob) társaságában ismét elektromos hangszeren kezdett játszani. 1990-ben Don Lanphere-rel készített felvételt, saját nevét arra használva, hogy régi barátjának újra indítsa karrierjét: egyszerű, igénytelen akusztikus jazz. Különlegesen jó technikája és a korai ígéretek ellenére Coryell sohasem alkotta meg saját zenéjét, ehelyett tagadhatatlan kifinomultsággal játszik a legkülönbözőbb kontextusokban.

 

Albumok:

Herbie Mannel: Memphis Underground (1968), Michael Mantlerrel: Jazz Composers Orchestra (1968), Lady Coryell (1969), Coryell (1969), Spaces (1970), Fairyland (1971), Larry Coryell At The Village Gate (1971), Barefoot Boy (1971), Offering (1972), The Real Great Escape (1973), Introducing The Eleventh House (1974), The Restful Mind (1975), Planet End (1976), Level One (1976), Basics (1976, felvétel: 1968), Aspects (1976), Lion And The Ram (1976), Steve Kahnnal: Two For The Road (1976), Philip Catherine-nal: Twin House (1976), Back Together (1977), Splendid (1978), European Impressions (1978), Standing Ovation (1978), Return (1979), John Scofielddel, Joe Beckkel: Tributaries (1979), Bolero (1981), Round Midnight (1983), Scheherazade (1984), The Firebird And Petrouchka (1984), Together (1986), Coming Home (1986), Equipoise (1987), A Quiet Day In Spring (1988), Just Like Being Born (1989), Don Lapphere (1990).

 

Forrás: Jazz-zenészek Lexikona

 

Larry a Framus AK jazzgitárral

 

Weboldalunk további használatával jóváhagyja a cookie-k használatát az adatvédelmi nyilatkozatban foglaltak szerint.